Hogyan lettem"Alkotász"

Kilencvenes évek derekán egy pesti szórakozó hely falára festettem különböző képeket, kb. éjjel egy órára mentem dolgozni amikor bezárt a hely és nagyjából délig dolgoztam, közben 10 órakor kinyitottak. Ilyenkor is hallottam érdekes beszélgetéseket. Egyik alkalommal, egy férfi mondta a barátjának, itt voltam este záróráig, de esküszöm, hogy ez a kép még nem volt fenn a falon...
Munka után általában még volt egy kis tenni valóm és mire hazaértem, már 4-5 óra volt. Az egyik ilyen délután amikor lefeküdtem beraktam Liszt Ferenc Krisztus oratórium című művét a lejátszóba (szeretem aha egy zene ringat álomba), de ez az alvás nagyon érdekesen alakult, jó sokáig az álom és az ébrenlét határán lebegtem, hallottam a zenét és közben képek jelentek meg előttem.
 Kb. két évvel később ezek a képek el is készültek és a győri Klastrom hotelben volt kiállítás belőlük. A kiállítás megnyitására egy kedves barátomat Szendrényi Évát (belsőépítész, díszlet és jelmeztervező ) kértem fel.

 A képek készítése mellett nagyon sokféle tevékenységgel foglalkoztam és egész idáig a névkártyámon a kézműves megjelölés szerepelt.  De úgy éreztem ezt a szót nagyon sokan nagyon sokféle dologra használják, ezért megkérdeztem az Évát, hogy szerinte mit kellene felírni a névjegykártyámra? Lazán kivágta, hogy Alkotász, aztán utána még gondolkodott, de mondtam, hogy nem érdemes az elsőnél nem tud jobbat. Számomra azt jelenti a szó, hogy valaki aki alkotásokat hoz létre.

Megtaláltam a kép színes testvérét is, így utólag is köszönöm a fotót Szűk Ödönnek!