90-es évek elején a Győri vásárban volt néhány dolgom bemutatva és szokásomhoz híven ott is elég sokat beszélgettem. Az egyik ilyen alkalommal arról a tervemről volt szó, hogy szeretnék utcákra köztéri munkákat a névadókról, prominens személyekről. Ott találkoztam a győri alpolgármester asszonnyal akinek tetszett az elképzelésem és megígérte, hogy meghív egy Baross bizottsági ülésre ahol elmondhatom az elképzelésem. Ezen a bizonyos ülésen egy olyan felajánlást tettem, hogy elkészítem Baross Gábor portréját csempelapokra porcelánfestékkel. Feltételem csak annyi volt, hogy méltó képen helyezzék el. A portré elkészült és Kolozsvári Ernőnek az akkori polgármesternek is tetszett aki a kor jeles műgyűjtője volt. A képet sajnos kissé magasra helyezték az emeleti ablakok vonalába ami miatt sokan észre se veszik. Mivel ezek az ablakok sokáig a Győri kaszinóhoz tartoztak ezért időnként bementem és beszéltem egy "illetékessel", hogy ha az idejük engedi nyissák ki az ablakot kissé hajoljanak ki és egy célszerszámmal pókhálózzák le a képet. Kérésemnek mindig eleget tettek, sajnos a Kaszinó megszűnt és egy ideje nincs kivel beszélnem a pókhálózásról.
A portréhoz még egy malőr is tartozik. Amikor újították fel a Baross út burkolatát hatalmas nagy dübörgő, vibráló gépekkel dolgoztak ami felszínre hozta a csempe felragasztásának hiányosságait... Ritkán szoktam hajnalban a Baross úton sétálni, de amikor ez egyszer megtörtént akkor döbbenten tapasztaltam, hogy a portré fele hiányzik, 4 csempét megtaláltam a földön, de egynek nyoma veszett, később kiderült, hogy a portré alatti üzlet tulajdonosa már korábban megtalálta és bevitte. A még fent levőket már kíméletesen szedték le és átadták nekem. Én az egészet felragasztottam egy ck lapra és így lett visszahelyezve. Szerencsére a leesett lapok közül csak egy tört el és azt is meg lehetett úgy ragasztani, hogy csak néhány cm-ről látszik.
Baross Gábor születésének 150. évfordulójára a Győri Városházán nagyszabású ünnepséget rendeztek amelyre én is kaptam egy nagyon szép meghívót. Amikor az emléktábla koszorúzása volt akkor feltűnt, hogy általában nem olyan szép meghívó van az embereknél. Később amikor az emlékérmek átadása következett azon morfondíroztam, hogy akár én is kaphatnék ilyet, abban a pillanatban a saját nevem is hallottam.
