Van belőle jó pár egy darabig kitart a velük kapcsolatos írások körmölése :). Férjem kérésére írom ezeket a sorokat. Most éppen a Kovács Margit Iskolában található Kovács Margit a műtermében című csempeképről olvashattok. Azt tudni kell rólam, hogy ebben az iskolában tanultam 5 évig, először kerámikusnak, aztán meg az érettségi miatt (igen volt ilyen is, 3 év szakmunkás, majd 2 év alatt 4 év anyagát bemagolni és leérettségizni, közben negyed évenként vizsga). Szóval 5 évig szemeztem ezzel a képpel, úgy hozzá tartozott az aula képéhez mintha mindig is ott lett volna. Telt-múlt az idő, megismertem életem szerelmét, összeköltöztünk, kitűztük az esküvőnk napját és egy éjszakai beszélgetés alkalmával elhangzott egy mondat amitől "megvilágosodtam" -Tudod az iskolátokban az aulában a Kovács Margit kép.
-Aha, tudom, csak eddig sejtelmem se volt, hogy te csináltad!
Na így derült ki számomra, hogy Péter festette azt a képet is. Innen is üzenem mindenkinek, bár már tettem róla, hogy nyilván való legyen.
Szerintem ez is mosolyfakasztó történet. Ezután a beszélgetésünk után jó pár hónappal (akkor már házasok voltunk és Árminnal szépen gömbölyödtem) amikor gravíroztattam egy kis táblát amin az szerepel, hogy ekkor és ekkor készítette, adományozta... Sándor József Péter. Fogtam magam bevittem az iskolába megkerestem az igazgatónőt, aki még emlékezett rám és kértem, hogy helyezzék el a kép mellett a táblácskát. Kérdezte mi újság, hogy vagyok, mondom jól, férjhez mentem Péterhez, erre az igazgatónő:-A fiához. mondom : Nem, Ő hozzá!
Mikor ezt meséltem Dánielnek ( Péter nagyobbik fiának) akkor elhúzta a száját és annyit mondott, hogy ez csak szerinted vicces. Igen szerintem az, még így 9 év házasság után is :D
Samu Eszter'
