A Szent Imre templom mindig is nagy jelentőséggel bírt a számomra, a maga modernségével. A bejáratánál mindjárt ott van Kovács Margit kerámia kompozíciója, benn pedig Szőnyi István freskójával találkozni katartikus élmény.
Kellemes meglepetés volt Balázs Tamás atya megkeresése. A templomot 1943. júniusában szentelte fel Apor Vilmos püspök, a szentelési ceremónia 3 napig zajlott. Szerencsénkre számos fénykép készült az eseményről, így hiteles fotókról dolgozhattunk.
Első körben kiválasztottam azt a fényképet ami alapjául tudott szolgálni a figurák ábrázolásának, jól látszott rajta Apor Vilmos püspök és a kísérő egyházi személyek valamint a hívők is kivehetőek voltak. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az eredeti papír alapú fénykép 10 x 15 cm. Amikor egy ilyen munkán gondolkodom először a hangulat alakul ki bennem, amit majd meg szeretnék jeleníteni. Ebben az esetben ez a hangulat egy derűt sugárzó, emelkedett érzés volt, szerettem volna megjeleníteni azt, hogy a hívők azt érzik, hogy ők most valami jó dologban vesznek részt és hiába esik az eső, hiába vannak viszonylag sokan a lépcsőkön örülnek, hogy ők is részesei lehetnek. Tudtam azt is, hogy a Kovács Margit kerámiájának is helye lesz a képen és színvilágában harmonizálni fog a keret, hiszen egyszerre is látható a két munka ha a templom felé haladunk.
Tehát íme a terv, ekkor még nem tudtuk, hogy a keret mi is fog kerülni, de a hangulat ott van...
Fagyálló fehér mázas csempéket használok a képeim alapjául. Ezeknek több égetést ki kell bírnia, kocogtatással ki lehet szűrni a sérült alapot, de sajnos nem mindig.
Tehát a csempék meg vannak, jöhet a kirajzolás. Olyan anyaggal kell felvinni ami rajta is marad, nem kenődik el. Általában fentről lefelé vagy balról jobbra lehet haladni a rajzzal, hogy a friss vonalakat ne maszáljuk el a kezünkkel. Nagyobb portréknál berajzolásra kerülnek az árnyékok is, így segítve a festésnél, de ezen a munkán csak tényleg a körvonalak jelentek meg.
A figurák kirajzolása után el lehetett kezdeni az első réteg festék felvitelét.
Majd jöhetett újra a rajzolás, hisz a háttérben is fontos és látványos elemek kerültek.
Ide is került egy kis szín és nagyon fontos alul a macskakő!
Megjelenik még több szín... erről had meséljek valamit. Miután megvoltak az első egyeztetések, terv elfogadása stb. elkezdtünk jobban utána nézni a ruháknak is. Főleg a színnel voltunk bajban, hiszen fekete fehér fényképünk volt, nekünk pedig konkrétan meghatározott színekre volt szükségünk. Több segítő emberrel kellett ahhoz beszélnünk, hogy ez kiderüljön.
A menetet vezető ruhájának díszítése megegyezett a Püspök palástjának a mintájával, de míg az elől haladóé piros- arany addig Apor Vilmosé fehér arany. A köztes kísérők ruhájának csipke mintája azonos csak a ruha hossz változik előírás szerint.
A fényes foltok a már kiégetett színeket mutatja a matt pedig a következő még rá nem égett festéket.
Az aranyos csillogások a karátos arany porcelán festéktől vannak.
Miközben a kép festése és égetése folyt aközben a kereten is elkezdődtek a munkálatok. Megbeszéltük Tamás atyával, hogy a keretben kétoldalt a Apor Vilmoshoz kapcsolódó szakrális jeleket helyezzük el. A felső mezőben a címere és jelmondata, az alsó részben pedig egy olyan ismertető szöveg amely a püspök teljes nevét is tartalmazza.
A gipsz alapok elkészítése után a felkarcolt motívumokat meg kellett faragni.
A mintásra faragott gipszre kerültek az üvegek, itt már a rogyasztó kemencében várják hőkezelést.
A kemencéből kikerülve jön a tisztítás...
...majd a színezés.
A kompozíció kapott egy a Sima Bandi kovácsolt vas munkáinak hangulatát idéző keretet kívülről.
Ez a kép jól mutatja, hogy milyen magasságokat értünk el munka közben ;).
Párhuzamosan raktuk fel a keretbe kerülő rogyasztott üveg elemeket és a festet csempéket.
A kíváncsi szemek elől így takartuk el a készülő munkát.
A lepel mögött tovább folyt a munka.
Egyre feljebb...
...és feljebb kellett menni az állványon.
Elérkeztünk az utolsó csempék felrakásához
Majd felhelyezésre kerültek a keret felső részébe szánt üveg elemek is.
A darabok felkerültek, de még nincs vége a munkának, ki is kellett fugázni, hogy az időjárás viszontagságainak ellenálló felületet kapjunk.
És végre egy kép Eszterről aki 15 éve az életem része és a munkáim segítője, azzal együtt ez az első olyan munkánk amin szerepel az Ő neve is.
Az avatásig ez a lepel takarta a kész művet.
Kapott esti megvilágítást is, a fény beállítása miatt lekerült egy kis időre róla a takaró textil.
A képavatásról egy kép és a link amin elérhető a cikk a Győr+ oldalán
A kép avatásakor szép idő ígérkezett, mikor kijöttünk a templomból addigra csepergett az eső, a Püspök úr még humorizált is, hogy megkaptuk az égi áldást is, nagyon jó hangulat volt és ezt még a folyamatosan erősödő eső sem tudta elmosni. A gratuláló nagyon kedves emberek miatt mi bőrig áztunk :)!
