Péter két és fél évvel ezelőtt gondolt először arra, hogy kiállítást kéne csinálni Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára. Azt akkor talán még nem is tudtuk, hogy 2011 Liszt év lesz Magyarországon is és számos kulturális program emlékezik meg Liszt Ferencről.
Péter szokásához híven elkezdett anyagok után kutatni, Lisztről szóló könyveket bújni, Liszt műveket hallgatni (ebben nagy segítség a Bartók Rádió is, a jó kis beszélgető és műelemző műsoraivalm. Mindenkinek tudom ajánlani J ).
Elolvasta Alan Walker 3 kötetes Liszt életrajzát kötetenként kb.600 oldal (na, jó, csak 550, ha a szójegyzéket és a többit nem vesszük figyelembe). Szóval nem kevés tudást szedett össze Liszt Ferenccel kapcsolatban, amiből próbált nekem is átadni egy kis részt, több-kevesebb sikerrel.
A kiállításról többféle elképzelés született, de, hogy melyiket tudjuk és milyen formában megvalósítani az csak a nyár folyamán lett számunkra világos. Sikerült ugyan egy kis támogatást szereznünk két pályázat kapcsán a győri Forrás Waldorf Iskolával összefogva (köszönjük közreműködését Galgóczi Katinak!), de ez édes kevés volt az eredeti, nyári tábor keretein belül készülő Liszt kiállítás megvalósításához. Erről a szándékunkról le kellett tenni, sebaj, majd egy intenzív hétvégi munkával megoldjuk a Waldorfos gyerekek bevonásával, gondoltuk mi… hát nem egészen így lett. Többször voltak kint nálunk diákok, általában kevesebben, mint szerettük volna és rövidebb ideig, mint az indokolt lett volna, ebből is sokat tanultunk.
Maga a kiállításra szánt anyag 8 paravánon jelenik meg. Ezekre a paravánokra vegyes technikával raktunk fel portrékat, Liszt életében jelentős helyekről, személyekről képeket, egy-egy bemutató szöveget, idézeteket, levélrészleteket. Összességében egy színes, lendületes sorozat lett belőle.
Péter készített egy amadindára hasonlító hangszert. Ezt azért csinálta, mert úgy gondolta, hogy lesz ember, aki mer készíteni egy kivonatot Liszt Ferenc 2. magyar rapszódiájából, azt betanulják a gyerekek és a kiállítás megnyitóján eljátsszák. Hát erre vállalkozót nem találunk. A baráti, ismerősi körben már mindenkivel beszéltünk, kértünk, legalább próbálják meg! Ígértet kaptunk jó sokat, de eddig nem jutott senki előbbre. Nekünk meg semmi zenei képzettségünk nincs, hallásunk is csak a Bartók Rádión edződik…
A paravánokon a munkák lassan befejeződnek, novemberben lesz egy kiállítás belölle Győrben a Városháza aulájában, aztán reményeink szerint elindul egy körútra, hogy vigye a hírét Liszt Ferencnek és nem utolsó sorban a Waldorf iskola ügyeskezű diákjainak.
